Bárka Közösség: értelmi fogyatékosokat felkaroló mozgalom. –1964: Jean →Vanier indította el, amikor az evangéliumi szeretet szellemében életközösséget vállalt két értelmi fogyatékos férfival, akiket befogadott Trosly-Breuil-ben (Fro.) vásárolt házába. Célja nem egyszerűen a segítségnyújtás volt, hanem az, hogy egymás elfogadásával kölcsönösen növekedjenek a hitben. A közösséget jelképező bárka később világszerte a megmenekülés, a fennmaradás és a szerető gondoskodás szimbóluma lett. A fogyatékosok, értelmi sérültek helyzete sokszor megoldatlan. A családban maradók a megfelelő segítség hiányában súlyos terhet jelentenek idősödő szüleiknek és közvetlen környezetüknek. Az int-ekbe kerülőknek viszont a zsúfoltság miatt a személyes kapcsolatteremtés válik lehetetlenné, hiszen a sérültek egyéni sajátosságait ezeken a helyeken kevéssé tudják figyelembe venni. A Bárka új formát keresett, ahol a sérültek megőrizhetik emberi méltóságukat, kibontakoztathatják valódi értékeiket, és a közösségen belül végleges otthonra találhatnak. Vanier karizmatikus, sugárzó egyéniségének is köszönhető, hogy példája egyre több követőre talált (1971: több mint 12.000 fogyatékos részvételével vezetett lourdes-i zarándoklatot). Egymás után alakultak közösségek Eu-ban, Amerikában, Afrikában, Ausztráliában. 2000: 30 orsz-ban több mint 100 közösség működött. A hallatlan munkabírású alapító szellemi, lelki, ped. tapasztalatai, elmélkedései könyv formájában is megjelentek. – Mo-on a Nemzetk. Bárka Szövetség, valamint hazai és külföldi adományozók támogatásával 1991. IX: nyílt meg az első Bárka Otthon Dunaharasztiban. A bentlakók napközben foglalkoztató, alkotó tevékenységet folytathatnak az otthonok körül kialakult kézműves műhelyekben. 1992: létesült egy újabb otthon, melyben a sérültek nem pusztán családra találtak, hanem munkát is kaptak. A Bárka Kézműves Műhely időközben már egy többfunkciós, rehabilitációs épületben üzemel, melyet pályázati pénzekből alakítottak ki. Az otthonok működését orvos, pszichológus, pszichiáter segíti. A súlyosan sérültek gyertyaöntéssel, gyöngyfűzéssel „termelőmunkát” végeznek. A segítők szintentartó, fejlesztő-, zene és tánc-, rajz- és manuálterápiás foglalkozásokat tartanak számukra. A műhelyekben folyamatosan zajlik az élet: az otthonlakók szőnyegeket, díszpárnákat, falvédőket készítenek, illetve díszborítékokat, képeslapokat, füzeteket gyártanak. A munka a fogyatékosoknak nem pusztán hasznos időtöltés, készségfejlesztés, hanem közösségi együttlét, és az alkotás révén állandó örömforrás is.

UE 2002. IX. 22. (Pallós)